Imádom a kutyákat, kicsit, nagyot bármilyet. Tenyésztettem hatalmas kiállitáson is sikeresen szereplő pireneusi hegyi kutyákat, volt egy gyönyörü magyar vizslám, jelenleg két őrült szobacirkáló gazdija vagyok. Peti a máltai selyem, és Manci a francia bulldog. A multról már sokat irtam, ez itt a jelen.......... /a fotók frissek, akkor készültek, amikor a bejegyzés. Sajnos a gépem időnként önállósítja magát dátum ügyben.....:)/
2010. február 28., vasárnap
63. nap
még mindig semmi, tegnap volt nálunk egy tenyésztő ismerősöm, azt mondta, semmi ok aggodalomra, hiszen eleve 60-65 nap a vemhesség ideje és egyáltalán nem biztos,hogy az első fedeztetés sikerült. Azért én aggódom, mindenesetre ma felhivom az állatorvost, hogy mi a véleménye..
62. nap
Hivatalosan ez a nagy nap, már ha az első pároztatás sikerült. Semmi jele , hogy bármi történni akarna, jó lenne pedig ma, mert ma nem egyedül vagyok, apa is itthon van.
Érdekes hogy most nem tünik olyan hatalmasnak a pocakja, lehet , hogy náluk is ugy van, mint nálunk, vagyis az utolsó időben "leszáll" a pocak és nem tünik olyan óriásinak.
Érdekes hogy most nem tünik olyan hatalmasnak a pocakja, lehet , hogy náluk is ugy van, mint nálunk, vagyis az utolsó időben "leszáll" a pocak és nem tünik olyan óriásinak.
2010. február 27., szombat
61.nap
még mindig semmi. fél kettőkor arra keltem, hogy Mancus liheg nagyon és mászkál, na gondoltam végre. De sajna vaklárma volt , ez kb fél órát tartott , azután elaludt.
Kezdek aggódni
Kezdek aggódni
2010. február 26., péntek
Manci
kutyám kiskutyákat vár, bármelyik pillanatban megindulhat a várva várt esemény. Szegény már nagyon nehezen viseli, hatalmas a pocakja, ma van a 60. nap.
előzmények
2010. február 25., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)