Érdekes hogy most nem tünik olyan hatalmasnak a pocakja, lehet , hogy náluk is ugy van, mint nálunk, vagyis az utolsó időben "leszáll" a pocak és nem tünik olyan óriásinak.
Imádom a kutyákat, kicsit, nagyot bármilyet. Tenyésztettem hatalmas kiállitáson is sikeresen szereplő pireneusi hegyi kutyákat, volt egy gyönyörü magyar vizslám, jelenleg két őrült szobacirkáló gazdija vagyok. Peti a máltai selyem, és Manci a francia bulldog. A multról már sokat irtam, ez itt a jelen.......... /a fotók frissek, akkor készültek, amikor a bejegyzés. Sajnos a gépem időnként önállósítja magát dátum ügyben.....:)/
2010. február 28., vasárnap
62. nap
Hivatalosan ez a nagy nap, már ha az első pároztatás sikerült. Semmi jele , hogy bármi történni akarna, jó lenne pedig ma, mert ma nem egyedül vagyok, apa is itthon van.
Érdekes hogy most nem tünik olyan hatalmasnak a pocakja, lehet , hogy náluk is ugy van, mint nálunk, vagyis az utolsó időben "leszáll" a pocak és nem tünik olyan óriásinak.
Érdekes hogy most nem tünik olyan hatalmasnak a pocakja, lehet , hogy náluk is ugy van, mint nálunk, vagyis az utolsó időben "leszáll" a pocak és nem tünik olyan óriásinak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése