Imádom a kutyákat, kicsit, nagyot bármilyet. Tenyésztettem hatalmas kiállitáson is sikeresen szereplő pireneusi hegyi kutyákat, volt egy gyönyörü magyar vizslám, jelenleg két őrült szobacirkáló gazdija vagyok. Peti a máltai selyem, és Manci a francia bulldog. A multról már sokat irtam, ez itt a jelen.......... /a fotók frissek, akkor készültek, amikor a bejegyzés. Sajnos a gépem időnként önállósítja magát dátum ügyben.....:)/
2010. március 8., hétfő
egy hetesek lettünk:D
Szépen cseperednek, napról-napra láthatóan erősödnek. Szerencsére Mancinak bőven van teje. Akkora harcok mennek a ciciért, hogy csak na és a kicsik - pedig éppen néztem, hogy van olyan picur ami feleakkora mint a másik, de ez egyáltalán nem akadályozza meg, abban, hogy adott esetben letolja a másikat.
Továbbra is képes vagyok órákon keresztül nézni és csodálni őket, milyen hihetetlen életösztönnel küzdenek a kajáért, milyen ügyesen tájékozódnak az orrukkal.
A doki szerint egy hetes koruk körül már valószínüleg be kell segiteni táppal. Szerencsére erről még szó nincs, de azért próbálom velük kóstoltatni és továbbra is kiköpik, de hátha nem is lesz rá szükség:D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése